A Taekwondo létrejöttének tényezői!!!

 

A Taekwondo, a láb- és kéztechnikai küzdés művészete, egy haladó harcművészeti stílus, amely az agresszív lineáris támadásairól és nagyon magas szintre fejlesztett, tökéletesen kidolgozott lábtechnikáiról híres. A világon az egyik legnépszerűbb harcművészet és küzdősport. 2000-ben lett bevezetve hivatalos olimpiai sportágként (Sydney),miután ’88-ban Szöulban és ’92-ben Barcelonában bemutató sportként szerepelt a világ legnagyobb sporteseményén.
Nagyon hosszú fejlődési utat tett meg a II. világháború óta. A japánok elűzésével Korea kulturálisan újjáéledt, és a japánok által betiltott harcművészetek újjászülettek. A koreaiak elhatározása, hogy senki sem uralkodhat többé rajtuk, adta a löketet a modern koreai harcművészetek megszületéséhez.

Chung Do Kwan –„A kék hullám iskolája”- volt az első modernkori iskola a koreai félszigeten, fiatalságot és vitalitást reprezentált, az alapítója Lee Won Kuk volt, és Szöulban nyílt meg. Lee karrierje 1926-ban kezdődött Japánban, a Chuo egyetemre járt és ott találkozott először a Shotokan karatéval. Állítólag a stílus alapítójától –Funakoshi Sensei-tol- tanult. Amikor visszatért Koreába, 1944-ben, harcművészetet kezdett el tanítani. Ebben az időben, a japán elnyomás miatt, koreai nem nyithatott ilyen iskolát hazájában, de Lee jó összeköttetései révén karate iskolát nyitott Szöulban. Emiatt sokan japán szimpatizánsnak tartották és bizalmatlanok voltak vele szemben. Korea függetlenedésekor bíróság elé is állították, és ideiglenesen be is kellett zárni az iskolát. Végül nem ítélték el, és belevetette magát mindenféle proaktív tevékenységbe – szoros szövetséget kötött a koreai rendorséggel – amivel Korea függetlenségét támogatta. 

Az 1946 áprilisában újra megnyitott Chung Do Kwan lett a rendőrség edzőterme. 1951-ben Lee idős kora következtében- felkérte Son Duk Sung-ot, hogy vegye át tőle a stafétabotot.

A koreai háború alatt a harcművészeti iskolák többsége bezárt, a Chung Do Kwan sem volt kivétel. 1953-ban nyílt meg újra és ekkor már Son Duk Sung és tanítványai voltak az edzőterem legfőbb mesterei. Érdekes adat, hogy Choi Hong Hi tábornok Son Duk Sung-nál vizsgázott 4. Danra. Son hozzátette, hogy ez egy tiszteletbeli fokozat, majd érvénytelenítette és visszavonta a tiszteletbeli Kwanjang (nagymester) státuszát, amikor Choi tábornok küldött neki egy 6. Danos bizonyítványt aláírásra.

A Chung Do Kwan vonal iskolái:
1. Kuk Mu Kwan (alapító: Kang Suh Chong)
2. Jung Do Kwan (alapító:Lee Yong Woo)
3. Chung Ryong Kwan (alapító: Ko Jae Chun)
4. Oh Do Kwan (alapítók: Choi Hong Hi és Nam Tae Hi)
 

Chun Sang Sup még középiskolában kezdett el judózChosun Yun Moo Kwan – Ji Do Kwan

A Yun Moo Kwan a felszabadított koreai félsziget öt eredeti harcművészeti iskolájának egyike, alapítója Chun Sang Sup.
1931-ben Lee Kyung Suk, egy koreai nemzetiségű, aki japán judót oktatott, megalapította a Chosun Yun Moo Kwan iskolát Szöulban. A II. világháború után felkérte Chun Sang Sup-ot, hogy indítson el egy Kwon Bop –a japán karate koreai neve- kurzust a középiskolájában. A kurzus neve Chosun Yun Moo Kwan Kwon Bup Bu lett.
 

ni, majd Japánba ment, a Dong Yang Chuck Sik Főiskolára, ahol megismerkedett a Shotokan karatéval, és meg is szerezte a fekete övet. Miután visszatért Koreába, 1940-ben, titokban magántanulóknak tartott Shotokan karate órákat, ily módon került kapcsolatba Lee Kyung Suk-kal.

Chun Sang Sup-nak Yoon Byung In segített edzést tartani a Chosun Yun Moo Kwan-ban. Lee az okinawai Shudokan karate stílus 4. Danos fokozatával rendelkezett. Yoon Byung In később kilépett és létrehozta a saját szervezetét. Chung Sang Sup addig tanított míg a koreai háború alatt észak-koreai katonák el nem fogták és be nem börtönözték. Többet nem hallottak róla.
A kurzus vezetését Yoon Kwe Byung vette át, és az iskolát átnevezte Ji Do Kwan-ra (a bölcsesség útja). Kee Hwang-gal, a Tang Soo Do Moo Duk Kwan alapítójával egyetemben Yoon Kwe Byung ellenezte, hogy a Taekwondo égisze alatt egyesítsék az összes koreai harcművészeti ágat. Így Lee Chong Woo-t választották meg a Ji Do Kwan elnökének. Az o vezetése alatt a modern Korea egyik legjobb iskolája lett, az iskola tanítványai pedig folyamatosan nyertek a dél-koreai küzdelmi versenyeken. Lee különbözo kulcspozíciókat töltött be éveken keresztül a KTA és WTF szervezetekben. A Ji Do Kwan embléma őrzi a Shotokan (koreaiul: Song Do Kwan) és Judo behatásokat.
Moo Duk Kwan
Két különböző Moo Duk Kwan iskola táplálkozott ugyanazon forrásból, az egyik a Tang Soo Do, a másik pedig a Taekwondo Moo Duk Kwan ága. Hogy megértsük miképpen jött létre ez a két különálló testület, látnunk kell hogyan született meg ez az önvédelmi rendszer.
A Tang Soo Do Moo Duk Kwan alapítója Kee Hwang volt, aki egyfajta karate stílust tanult, amikor a Dél-Manchuria Vasúttársaságnál dolgozott 1935-tol. Bár ez sosem volt bizonyított, ami viszont biztos, hogy kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a koreai harcművészeteket világszerte elismerjék.
A Tang Soo Do-t, Tang Soo Do Bu néven 1946-ban kezdték el tanítani Szöulban, a Yong San vasútállomáson. A szervezet neve Kyo Tong Bu Woo Hae volt.
Tang Soo szó szerinti fordításban kard-kezet jelent, ahogy a japán karate szó kalligráfiájának is van egy ilyen jelentése. Mivel az iskola egy vasútállomás területén volt, így kezdetben a tanítványok ottani dolgozók voltak. Az iskola sok éven keresztül virágzott, a koreai háború alatt bezárt, majd új néven –Moo Duk Kwan- újra megnyílt.
 
1953-ban a Tang Soo Do Moo Duk Kwan fejlődésnek indult. Hivatalos címét, Koreai Soo Bahk Do Szövetségre változtatta. 1955-ben már tíz különböző klub létezett, és ugyanebben az évben a szövetség házigazdája volt az első kínai-koreai harcművészeti bajnokságnak.
1965-ben több iskola is egyesült a Taekwondo égisze alatt, azonban Kee Hwang ellenállt a beolvadásnak. Ennek következtében, két tanítványa, Im Young Tek és Hong Chong Soo kivált és megalapították a saját Moo Duk Kwan águkat és csatlakoztak a KTA (Korean Taekwondo Association) szervezethez. Sok haladó instruktor követte példájukat, és ennek következtében jött létre a két különálló Moo Duk Kwan ágazat. Bár struktúrájukban és stílusukban hasonlóak voltak, formájukban és fókuszukban különböznek egymástól.
Chang Moo Kwan
 
A Chang Moo Kwan-t 1946-ban Yoon Byung In alapította Szöul Jong Ro negyedében a Keresztény Ifjak Egyesületénél(YMCA). A japán megszállás idején Yoon egy kínai önvédelmi stílust tanult, amely Juan Pa, vagy Chuan Fa néven volt ismert. Majd Japánba ment a Nihon egyetemre, ahol karatét leckéket vett Kanken Toyamától, a Shodokan Karate alapítójától. Több forrásból arra lehet következtetni, hogy 4., vagy 5. Dan fokozatig jutott el, és ő volt az egyetemi csapat vezetője. Korea függetlenedése után hazatért és megnyitotta a YMCA (Keresztény Ifjak Egyesülete) Kwon Bup Bu iskolát. Eleinte több, mint 500 tanítványa volt, de annyira kemény módszerrel dolgozott, hogy néhány hónap után kevesebb, mint 200-an maradtak. A koreai háború alatt Yoon harc közben elesett, így két tanítványa, Lee Nam Suk és Kim Soon Bae, a háború után újra megnyitották a Yoon által alapított harcművészeti iskolát. Lee Nam Suk a Chang Moo Kwan első hivatalos instruktora (még Yoon nevezte őt ki 1946-ban), majd 1953-ban a szövetség második elnöke lett. 1961 után több kulcspozíciót is betöltött a KTA-ban (pl. elnökhelyettes).
Song Moo Kwan
 
A Song Moo Kwan-t, a Mindörökké Fiatal Harcművészeti Tréning Házát, Ro Byung Jik alapította 1944. március 11-én Kae Sung városban, Kyung Ki megyében, még a japán megszállás vége előtt. Néhány hónap múlva a megtorló politikai intézkedések következtében be kellett zárni az iskolát, majd 1946. május 2-án újra megnyílhatott. A koreai háború kezdetén, ahogy az iskolák többsége, újra bezárt, majd 1953-ban újraalapították Ah Hyung Dong-ban (Mapo Gu, Szöul).
1936-ban Ro Byung Jick, a Chung Do Kwan alapítójával (Lee Won Kuk) együtt Shotokan karatét tanult Japánban.
Oh Do Kwan
 
Az Oh Do Kwan-t Choi Hong Hi tábornok és Nam Tae Hi alapította. Mindketten az új koreai hadsereg magas beosztású katonatisztjei voltak. Az edzéseket a Yong Dae Ri katonai bázison tartották.
Choi Hong Hi egy prominens koreai család sarjaként 1918-ban született a mai Észak-Korea területén. Már fiatalon mesterévé vált a Tae Kyon-nak. Egyetemi éveit Japánban töltötte, ahol tanulmányai alatt megismerkedett a Shotokan karatéval, majd megkapta a mesteri övfokozatot. A második világháború kitörésekor a japán hadsereget kellett (volna) szolgálnia, miután ennek ellenállt börtönbe került, majd a japán megszálló erők veresége után az újonnan megalakult koreai hadsereg magas rangú katonatisztje lett.
Nam Tae Hi, Korea függetlensége után Chung Do Kwan tanítvány lett. Viszonylag gyorsan elérte a mesterfokozatot , majd 1947-ben a koreai hadsereg iskolájában tanított. Ebben az időben ismerkedett meg Choi-val, aki a 29. gyalogsági ezred tagja volt, amelynek a bázisa Cheju Do-n volt.
Az évek haladtával Choi tábornok rangidős pozíciója hatására az Oh Do Kwan lett a hadsereg legfőbb harcművészeti stílusa. A fekete öves fokozat csak a Chung Do Kwan tanítványai esetén volt elfogadható és átvihető. Más iskolák esetében átképzésre volt szükség és újra kellett vizsgázni. Ezt a szabályt sokan vitatták, mindazonáltal kezdeti impulzusként szolgált a koreai harcművészetek Taekwondo égisze alatt történő egyesüléséhez.
Tae kwon do
 
A koreai iskolák egyesülési hulláma az 1950-es években kezdődött, amikor a különböző iskolák vezetői összegyűltek, hogy megpróbálkozzanak egy központi irányító testületet hozzanak létre. A koreai háború kitörése következtében a kezdeti próbálkozások nem bizonyultak sikeresnek.
A koreai háború után az iskolák vezetői összefogtak és eldöntötték, hogy hivatalos szervezetet hoznak létre: Koreai Kong Soo Do Szövetség.(Korean Kong Soo Do Association) A Kong Soo Do nevet azért vették fel, mert a Kwon Bup (karate) ezen a néven volt ismert Koreában. A szövetség első elnöke Jo Young Joo lett. Hamarosan új elnök váltotta őt, Lee Joong Jae, a Koreai Köztársaság pénzügyminisztere. Ro Byung Jik-et igazgatónak, Lee Chong Woo-t pedig főtitkárnak választották meg.
Ezen új szervezet legfőbb feladata egy standard vizsgarendszer létrehozása volt. Mivel minden iskola saját tanítási metódussal és vizsgarendszerrel rendelkezett, ez meglehetősen problematikusnak bizonyult. Ebben az időben a 4. Dan volt a legmagasabb fokozat, amit a Korea Kong Soo Do Szövetség elismert. Ezt a fokozatot korai iskolaalapítók, illetve rangidős instruktorok kaphatták meg.
 
Az alapítók egy része nem volt megelégedve az új vizsgarendszerrel. Közéjük tartozott Kee Hwang (Moo Duk Kwan) és Son Duk Sung (Chung Do Kwan). Kee Hwang volt az első, aki kilépett a szervezetből, egy hónappal a szövetség hivatalossá tétele után. Ez nem kis részben annak köszönhető, hogy nem választották meg a szabályrendszert meghatározó központi vizsgabizottság tagjává. Kb. egy hónappal később, Son Duk Sung is kilépett az egész csoportjával – Chung Do Kwan- ugyanezen okból kifolyólag.
Tulajdonképpen az Oh Do Kwan idézte elő a Korea Kong Soo Do Szövetség bukását. Choi tábornok tekintélyéből fakadóan, katonai és ezáltal politikai szempontból is, elképzelhetetlen volt, hogy az o támogatása nélkül működjön egy központi szervezet. 1959-ben, Choi kérelmet nyújtott be az Oktatási Minisztériumnak és a Koreai Amatőr Sportok Szövetségének, hogy egy új szövetséget megalapíthasson. A koreai elnök, Seung Man Rhee-hez fűződő szoros kapcsolata következtében, ennek engedélyezése biztosított volt.
Choi a Taekwondo nevet jelölte meg és ezt tudatosította is a koreaiak fejében azzal, hogy a tanulóknak minden egyes technika végrehajtása után „Tae Kwon”-t kellett kiáltaniuk.
 
Bár több név is szóba került és hosszas viták követték egymást, a hat legfontosabb iskola –Chung Do Kwan, Oh Do Kwan, Song Moo Kwan, Chang Moo Kwan, Ji Do Kwan és Moo Do Kwan- egyesült és felvette a Taekwondo nevet, mivel ezt tükrözte a legjobban az ősi Tae Kyon nevet. 1959-ben megalakult a Koreai Taekwondo Szövetség.
Koreai Taekwondo Szövetség
1959-ben, a harcművészeti stílusok egyesültek a Koreai Taekwondo Szövetség égisze alatt. A szövetség elnöke Hong Hi Choi lett, az elnökhelyettesek Ro Byung Jik és Yoon Kwe Byung, és a főigazgató Hwang Kee lett, aki még ugyanebben az évben kilépett és megalapította Koreai Tang Soo Do Szövetséget.
1960-ban, amikor Koreát belső káosz sújtotta, mivel fény derült Rhee elnök korrupciós tevékenységeire, a Koreai Tang Soo Do Szövetség összeomlott. Ebben az időszakban Hwang Kee, egy másik, általa alapított szervezetet, a Koreai Soo Bahk Do Szövetséget elismerte a két kompetens szerv, az Oktatási Minisztérium és a Koreai Amatőr Sportok Szövetsége.
 
Egy katonai puccs következtében Seung Man Rhee kormánya megbukott. Az 1961-es 6-os számú kormányzati határozat kimondta: a koreai harcművészet összes stílusának egyesülnie kell!
Koreai Tae Soo Do Szövetség
Az említett határozat miatt az iskolák vezetői ismét összegyűltek, hogy egy formális szövetséget alapítsanak. 1961-ben, viták kereszttüzében egy csoport előhozakodott a Koreai Tae Soo Do Szövetség névvel. Mint a Koreai Kong Soo Do Szövetség esetében az elsődleges cél a tanítási- és a vizsgarendszer egységesítése volt. Ennek elérése érdekében összeállt egy ellenőrző csoport, amely vitte a hírt a különböző edzőtermekbe, hogy egységesített technikákat kell alkalmazniuk mind a formagyakorlatok, mind a szabad küzdelem terén.
 
Bár ez a szövetség lett volna hivatott létrehozni és továbbfejleszteni a Taekwondo-t, sok belső zavargás volt jellemző, hiszen sok tag nem vette jó néven, hogy megszabják nekik, miképpen tanítsanak és vizsgáztassanak. Az ellenállók élén ismét Hwang Kee állt. 1962. július 20-án levélben megírta, hogy a Moo Duk Kwan kilép a szervezetből.
 
Érdemes megjegyezni, hogy Choi tábornok a pozíciójától megfosztott Rhee elnökhöz fűződő jó személyes kapcsolatának következtében nem játszott fontos szerepet ennek a szövetségnek a létrehozásában. A jelenlegi elnök, Park Chung Hee, nem kedvelte, többek között azért, mert a hadseregben felettese volt. Ezért ki kellett lépnie a hadseregből, és Malájziába küldték nagykövetnek.
A koreai politika ismét betört a harcművészetek birodalmába. A Korea Tae Soo Do Szövetség egy évig elnök nélkül működött.
 
Korean Taekwondo Association (KTA) és az International Taekwondo Federation (ITF)
1965-ben Choi tábornok hazatért Malájziából, majd megválasztották a Koreai Tae Soo Do Szövetség elnökének. Közgyűlést hívott össze és indítványozta a szövetség nevének visszaváltoztatását Koreai Taekwondo Szövetségre. Az indítvány egy (!!!) szavazattal nyert.
1966-ban Choi létrehozta az ITF-et,(International Taekwondo Federation) hogy népszerűsítse a taekwondo-t világszerte. Ugyanebben az évben, félve attól, hogy Park elnök házi őrizetet rendel el ellene, elhagyta Dél-Koreát, és Montreálba helyezte át az ITF központját. Később Ausztriában, Bécsben lett végleges központja az ITF-nek.
Choi Hong Hi 2002-ben bekövetkezett halála után szervezete több ágra szakadt. Jelenleg három különböző ITF szervezet működik a világon egymással rivalizálva..
World Taekwondo Federation (WTF)
 
A Koreai Elnöki Védelmi Erők megbízott vezetője -Un Yong Kim- lett a KTA(Koreai Taekwondo Szövetség) elnöke 1971-ben. Bár először visszautasította a felkínált pozíciót a folyamatos belső viszályok miatt, a koreai kormány felkérte, hogy fogadja el és tisztítsa meg a szövetséget, amit sikerrel végre is hajtott.
Azzal a meggyőződéssel, hogy a Taekwondo egy koreai harcművészet, és az azt irányító testületnek a központja Koreában kell, hogy legyen, Dr. Kim felbontotta a KTA és az ITF közötti kapcsolatot.
1973-ban megalakult a WTF (World Taekwondo Federation) Dr. Kim elnökletével. A WTF központja azóta is Szöulban a Kukkiwon-ban (a nemzet sportjának háza) van. Ez a szervezet tette lehetővé, hogy a Taekwondo olimpiai sportággá váljon.
 
A WTF szervezetében ma már nincs szerepe az alapító különböző Kwanok(iskolák) jellegzetességeinek. A WTF folyamatosan dolgozik standard elveken, technikákon. Egyrészt a Taekwondo sport oldalát dolgozta ki nagyon precízen, hogy az megfeleljen a Nemzetközi Olimpiai Bizottság minden elvárásának, illetve, nagyon sokat tett azért, hogy egy nagyon látványos, közönségszórakoztató és nagy tömegeket megmozgató küzdősportot hozzon létre. Másfelől egyre nagyobb hangsúlyt fektet a Taekwondo harcművészeti illetve rekreációs oldalára is, ezzel még több embernek adva lehetőséget arra, hogy világszerte megismerjék és gyakorolják a Taekwondo-t. (A WTF-nek ma több mint 170 tagországa van és mintegy 40 millió ember gyakorolja világszerte)
A régi iskolák ma már csak leginkább az USA-ban próbálják tradícióikat, eredeti technikáikat megőrizni, több-kevesebb sikerrel.
Ahogy a Kwan-okat alapító mestereknek, a hatvanas években az USA-ba küldött tanítványai is kezdenek kiöregedni, mindinkább felhagynak a régi technikák gyakorlásával és próbálnak az új, a mindenki által gyakorolt dolgokra koncentrálni.
Remélhetőleg létrejön a tökéletes egyensúly a Taekwondo-ban a versenysport, a sport, fitness, wellness, önvédelem, harcművészeti oldalról közelítve…
A nagy álom azonban az lenne ha nem lennének különböző világszövetségek, iskolák, versenyszabályok, stílusok…csak egy: TAE KWON DO
 

 

Mi a Taekwondo?

*

Mi a Taekwondo?

A Taekwondo  (ejtsd:. tekvondo)  több mint 2000 éves múltra visszatekintő, koreai eredetű harcművészet, mely napjainkra az egyik legismertebb és legnépszerűbb modern, amatőr, olimpiai küzdősporttá fejlődött, és amely őrzi a harcművészetek legnemesebb hagyományit, a harci tudományok szellemét, és gondoskodik ezek életben tartásáról.

A tekvondo három kifejezésből áll: a ”tae” rúgást, a lábtechnikák összességét jelenti, a ”kwon” az ököl, illetve a kéztechnikák összefoglaló neve, a ”do” jelentése út, művészet. A tekvondo szabadon fordítva: a lábbal és kézzel küzdés művészete. Ez az elnevezés, egyrészt hasonlít az egyik ősi stílus, a tae kyon nevéhez, így egyrészt folytonosságot jelez a régi és az új között, másrészt, pedig híven fejezi ki a sportág jellemzőit.

A tekvondo azonban nem csak egyszerűen ütés és rúgás, nemcsak önvédelmi rendszer vagy küzdősport, hanem életút, életforma, mely célja, hogy a tekvondo gyakorlása révén harmonikusan fejlődjék a szellem, a lélek és a test.

A tekvondo tevékenységi köre alapvetően a védekezésre épül, ugyanis a tekvondo az ellenfél támadásainak elhárítása céljából fejlődött ki. Emellett fontos előnye volt, hogy gyakorlása révén a korabeli emberek könnyebben őrizhették meg egészségüket, fittségüket. A tekvondo segítségével, jó szellemi és fizikai kondíciót, egészséges és kiegyensúlyozott  életritmust alakíthattak ki. Így válhatott a tekvondo, illetve annak ősei, a fizikai képzés az egészségmegőrzés hatékony eszközévé.

A tekvondo ”fegyvere” a test, illetve annak különböző részei. A tekvondo edzések során megszerzett tudás nemcsak a magas szintű önvédelmi felkészültség elérése miatt, hanem a jó közérzet szempontjából is fontos. Egy jól felkészült tekvondos, minden támadással szemben magabiztosan állhat fel. Ez egészséges önbizalmat, és a gyengébbek iránti segítőkészség felelősségének  kialakulását eredményezi. Ugyanakkor a tekvondo etika tiltja a megszerzett tudás szükségtelen és sportszerűtlen felhasználását.

A tekvondo szerénységre tanít. A szerénység és a nagylelkűség az önbizalmon alapszik. Nyilvánvaló, hogy ezek a képességek mennyire szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és hogy alapvetően befolyásolják életünket, gondolkodásunkat.

A tekvondo erős szellemi és fizikai koncentrációt igényel, és alig hihető képességeket biztosít művelőjének. Bárki mestere lehet a tekvondonak, bárki képes ezeket a bennünk szunnyadó erőket felszínre hozni, azokat irányítani és ellenőrizni. Ehhez azonban sok gyakorlás. Fáradság és fájdalomtűrés, önfegyelem és kitartás kell. Először meg kell tanulnunk magunkat legyőzni. És ha már ezt a csatát megvívtuk, és úrrá lettünk kényelmességünkön, félelmeinken, kishitűségeinken, emberi gyengeségeinken, akkor, és csak akkor reméljük, hogy a másokkal való küzdelemből győztesen kerülhetünk ki.

A tekvondo napjainkban már nemcsak harcművészet, hanem modern olimpiai küzdősport is. Olyan küzdősport, ahol a résztvevők szabad kézzel és lábbal, természetesen szigorú szabályok és keretek között, mérkőznek meg egymással. Sportjellege mellett megőrizte, és a mai napig is állhatatosan ápolja, a klasszikus harcművészet legnemesebb vonásait.

Számos országba bekerült az oktatási rendszerbe, és megtalálható az általános iskolától kezdve a felsőoktatási intézmények tananyagában. Sok országban szerves része lett a katonai és rendőri kiképzésnek.

Színes és sokrétű versenyrendszere lehetővé teszi a versenyzők gyakori találkozását és megmérettetését. Alapszabálya, versenyszabályai  , rendtartása és vizsgarendszere az Olimpiai Charta alapján került kidolgozásra. A modern olimpiai sportágak követelményeinek megfelelni nem könnyű feladat, így a szakemberek folyamatosan új utakat, új lehetőségeket keresnek a hatékonyabb, jobb, és objektívebb edzés és verseny körülmények biztosítására. A WTF világszövetség irányításával és támogatásával kidolgozott új versenyszabályok, a nemzetközi bírói szemináriumok és instruktori továbbképzések, a koreai szakemberek gyakori látogatásai, valamint a meghívott külföldi delegációk révén, a tekvondo gyorsan elterjedt és rendkívül dinamikusan fejlődött, és fejlődik jelenleg is szerte a világon.

Óriási előnye, hogy nem akar mindenáron „csak” élsportolókat képezni, hanem minden korosztály, minden alkatú és képességű ember számára lehetőséget biztosít az egészséges szellemi, lelki és fizikai képességek kialakulására, fejlesztésére. Mindez erős morális hátteret biztosít, és ezzel a tekvondo a társadalom számára értékes személyiségfejlesztő, oktató-nevelő munkát végez.

A tekvondo, a WTF irányításával dinamikusan fejlődik, és minden szempontból megfelel a XXI. Század kihívásainak.Mi a Taekwondo?

A Taekwondo  (ejtsd:. tekvondo)  több mint 2000 éves múltra visszatekintő, koreai eredetű harcművészet, mely napjainkra az egyik legismertebb és legnépszerűbb modern, amatőr, olimpiai küzdősporttá fejlődött, és amely őrzi a harcművészetek legnemesebb hagyományit, a harci tudományok szellemét, és gondoskodik ezek életben tartásáról.

A tekvondo három kifejezésből áll: a ”tae” rúgást, a lábtechnikák összességét jelenti, a ”kwon” az ököl, illetve a kéztechnikák összefoglaló neve, a ”do” jelentése út, művészet. A tekvondo szabadon fordítva: a lábbal és kézzel küzdés művészete. Ez az elnevezés, egyrészt hasonlít az egyik ősi stílus, a tae kyon nevéhez, így egyrészt folytonosságot jelez a régi és az új között, másrészt, pedig híven fejezi ki a sportág jellemzőit.

A tekvondo azonban nem csak egyszerűen ütés és rúgás, nemcsak önvédelmi rendszer vagy küzdősport, hanem életút, életforma, mely célja, hogy a tekvondo gyakorlása révén harmonikusan fejlődjék a szellem, a lélek és a test.

A tekvondo tevékenységi köre alapvetően a védekezésre épül, ugyanis a tekvondo az ellenfél támadásainak elhárítása céljából fejlődött ki. Emellett fontos előnye volt, hogy gyakorlása révén a korabeli emberek könnyebben őrizhették meg egészségüket, fittségüket. A tekvondo segítségével, jó szellemi és fizikai kondíciót, egészséges és kiegyensúlyozott  életritmust alakíthattak ki. Így válhatott a tekvondo, illetve annak ősei, a fizikai képzés az egészségmegőrzés hatékony eszközévé.

A tekvondo ”fegyvere” a test, illetve annak különböző részei. A tekvondo edzések során megszerzett tudás nemcsak a magas szintű önvédelmi felkészültség elérése miatt, hanem a jó közérzet szempontjából is fontos. Egy jól felkészült tekvondos, minden támadással szemben magabiztosan állhat fel. Ez egészséges önbizalmat, és a gyengébbek iránti segítőkészség felelősségének  kialakulását eredményezi. Ugyanakkor a tekvondo etika tiltja a megszerzett tudás szükségtelen és sportszerűtlen felhasználását.

A tekvondo szerénységre tanít. A szerénység és a nagylelkűség az önbizalmon alapszik. Nyilvánvaló, hogy ezek a képességek mennyire szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és hogy alapvetően befolyásolják életünket, gondolkodásunkat.

A tekvondo erős szellemi és fizikai koncentrációt igényel, és alig hihető képességeket biztosít művelőjének. Bárki mestere lehet a tekvondonak, bárki képes ezeket a bennünk szunnyadó erőket felszínre hozni, azokat irányítani és ellenőrizni. Ehhez azonban sok gyakorlás. Fáradság és fájdalomtűrés, önfegyelem és kitartás kell. Először meg kell tanulnunk magunkat legyőzni. És ha már ezt a csatát megvívtuk, és úrrá lettünk kényelmességünkön, félelmeinken, kishitűségeinken, emberi gyengeségeinken, akkor, és csak akkor reméljük, hogy a másokkal való küzdelemből győztesen kerülhetünk ki.

A tekvondo napjainkban már nemcsak harcművészet, hanem modern olimpiai küzdősport is. Olyan küzdősport, ahol a résztvevők szabad kézzel és lábbal, természetesen szigorú szabályok és keretek között, mérkőznek meg egymással. Sportjellege mellett megőrizte, és a mai napig is állhatatosan ápolja, a klasszikus harcművészet legnemesebb vonásait.

Számos országba bekerült az oktatási rendszerbe, és megtalálható az általános iskolától kezdve a felsőoktatási intézmények tananyagában. Sok országban szerves része lett a katonai és rendőri kiképzésnek.

Színes és sokrétű versenyrendszere lehetővé teszi a versenyzők gyakori találkozását és megmérettetését. Alapszabálya, versenyszabályai  , rendtartása és vizsgarendszere az Olimpiai Charta alapján került kidolgozásra. A modern olimpiai sportágak követelményeinek megfelelni nem könnyű feladat, így a szakemberek folyamatosan új utakat, új lehetőségeket keresnek a hatékonyabb, jobb, és objektívebb edzés és verseny körülmények biztosítására. A WTF világszövetség irányításával és támogatásával kidolgozott új versenyszabályok, a nemzetközi bírói szemináriumok és instruktori továbbképzések, a koreai szakemberek gyakori látogatásai, valamint a meghívott külföldi delegációk révén, a tekvondo gyorsan elterjedt és rendkívül dinamikusan fejlődött, és fejlődik jelenleg is szerte a világon.

Óriási előnye, hogy nem akar mindenáron „csak” élsportolókat képezni, hanem minden korosztály, minden alkatú és képességű ember számára lehetőséget biztosít az egészséges szellemi, lelki és fizikai képességek kialakulására, fejlesztésére. Mindez erős morális hátteret biztosít, és ezzel a tekvondo a társadalom számára értékes személyiségfejlesztő, oktató-nevelő munkát végez.

A tekvondo, a WTF irányításával dinamikusan fejlődik, és minden szempontból megfelel a XXI. Század kihívásainak.

Teljes cikk